Az alábbiakban Révész József - "Dodi" versei
A fáradt hirdetőoszlop
Itt állok már régen.
Ideraktak.
Sok mindent megértem, de
Engem legalább hagytak.
Tartottam a hátam,
Azt hittem bereped,
Ne azt olvassátok, ami rajtam van,
Emberek!
Nem tudok elmenni, hisz
Betonban a lábam.
Szívesen elmennék,
Segítsen valaki,
Ennyi moslékot, szennyet már nem bírok tartani!
Alig várom, hogy megegyen a rozsda, s
Vigyenek a temetőmbe,
Be a kohóba.
De mi lesz akkor, ha újraöntenek?
Kezdhetem előlről ezt a nyomorult életet.
Abban bízom, hogy valami hasznos lehet még belőlem,
És talán hintavas leszek egy boldog család kertjében.